. Ma Sámuel napja van.
Rovó András beszámolója: Álom hósapkában...
2013-12-03 09:51:57
Rovó András beszámolója: Álom hósapkában...

Rovó András beszámolója: Álom hósapkában...

Mint minden hegyet járó ember, én is dédelgettem magamban egy álmot: eljutni a világ legmagasabb csúcsának közelébe, megnézni a hegyet a maga valójában.

 

Több mint fél éves szervezés előzte meg az utat, amelynek a közvetlen célja Nepál, a Mount Everest alaptábora. Négyen alkottuk a csapatot, mindannyian jártunk négyezres csúcsokon, de ez egészen más, sokkal nagyobb kihívást jelentett mindenkinek. Csapatunk egyik tagja már volt ott, így volt információnk a tervezéshez.

 

2013. október 16-án reggel indultunk Ferihegyről. Frankfurtból Delhibe, majd onnan a 60-as évek itthoni állapotát idéző katmandui reptérre érkezett a gépünk. Estére értünk oda, a „taxi”, egy apró Maruti –Suzuki, végigbukdácsolt a kátyúkon keresztül a város belső negyedében, a Thamelben lévő panzióig. Sejtettük, a kulturális sokkhatás nem marad el, de ezt másnapra hagytuk.

 

Vallási ünnep alatt érkeztünk Katmanduba, így kapva az alkalmon meglátogattuk Szvajambunath-ot, ezt a buddhista zarándokhelyet, ahol ezrek zarándokoltak a sztúpához és Buddhához, rituális szertartásokat követve. Áldozati rizsszórás, füstölőégetés, arcfestés, imamalom pörgetés és ezer más, számunkra ismeretlen fogalom kelt itt életre a szemünk előtt. Az itt élő majompopulációt is zavarhatta a tömeg, mert egyik társunkat váratlanul meg is támadta az egyikük. Szerencsére nem történt komolyabb baj, így áttaxiztunk a világörökség részét képező régi királyi palota épület együtteséhez. Mesekönyvbe illő környezet, bár úgy éreztem nálunk más a műemlékvédelem

filozófiája.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Kolostor Thengbocheban Reméljük, szerencsét hoznak...

 

Negyednap reggelre a katmandui belföldi reptér kicsit kaotikus várójában ért minket, ahonnan egy rövid fel és leszállásra tervezett géppel jutottunk el Luklába, ahol a világ legextrémebb leszállópályáján landoltunk a zseniális pilóták segítségével. Lukla 2840 m magasan van a tengerszint felett, Európában ilyen magasan már nincsenek falvak. Itt Lukla a kiindulási pont, a lakott települések egész sorát érintve fogunk eljutni majd az utolsó lakott helységig a hegy lábához. Az első napon, a leszállás után tovább indultunk hátizsákjainkat megpakolva, a tervek szerint Pakhdingig. Olyan jól haladtunk, hogy tovább mentünk Monjoba, majd a Sagarmatha Nemzeti Park bejáratánál befizettük a

belépési díjat és egészen Jorsaleig jutottunk. Egy szívesen invitáló helybéli fogadójában éjszakáztunk. Vacsorára a már ismert tésztás ételt ettük, kerülvén a húsos ételeket. Reggel megállapítottuk, hogy a pehelyzsákok még igen nagy szolgálatot fognak nekünk tenni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Lukla reptér és a Katmandu bazár

 

Namche Bazaar a Solokhumbu völgy központi települése, régen is itt voltak a nagy vásárok, Tibetből ide érkeztek a jakkaravánok, tele áruval. Óriási volt a cserekereskedelem, itt cseréltek gazdát a térségben készített termékek. A völgyből Namcheig ma is lovakkal és jakokkal érkeznek a felszerelések és az áruk, innen fel már csak jakok viszik tovább a terheket, a lovak tüdeje nem bírná a fenti hideg levegőt. Namche-ből másnap aklimatizációs túrára indultunk Kumjungba és Kundéba. Mindkét helység a fejlődését Edmund Hillarynek köszönheti, aki társával Tenzing Norgay-al először hódította meg az Everestet. Hillary szinte egész életében az itt él ők sorsán segített, iskolát, kórházat,

repteret és ezer más dolgot keltett itt életre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Namche Bazaar  és a Nangkar Tschan tetején

 

Reggel elindultunk felfelé az óriási hegyek határolta hölgyben, bízva, hogy bírni fogjuk erővel, hittel, tüdővel. Tengboche volt a napi cél, ez az ősi kolostoráról ismert, 3860m magasan fekvő település. Még aznap délután és másnap kora hajnalban is elmentünk a szerzetesek szertartására. Izgalmas volt látni élőben, amit eddig csak filmeken láttunk. A reggeli szertartás után elindultunk Dingboche felé, ahol terveink szerint felgyalogolunk életünk első 5000 m feletti csúcsára. A magasság egyre jobban éreztette hatását, de nem akadályozott meg bennünket a Nangkar Tsang csúcsának elérésében. A ritka levegő nagyobb erőfeszítésre kényszeríti az embert, ilyenkor az akaraterő vizsgázik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 




Dolgos hétköznapok Luklában és az Ama Dablan

 

Másnap elindultunk Dughla felé. Közeledve a 4620m magasan fekvő fogadóhoz, megpillantottuk a Khumbu gleccser alsó végét. Miután elhagytuk a völgy felső bejáratánál lévő emlékműveket, amiket az itt eltűnt hegymászók emlékére emeltek, átkeltünk a folyón. Dughla település csak egy fogadó komplexumból áll, sokan csak egy teát isznak és mennek tovább. Mi itt szálltunk meg, nekünk nem volt sietős az utunk. Éjszaka már mínusz 10-15 fokra hűlt a levegő. Lobuche települését, ami már 4910 m magasan fekszik, viszonylag jó tempóban értük el, de itt már a nappali hőmérséklet is alacsonyabb volt, mint a lenti régiókban. A szobákat sehol nem fűtik, erre itt nincs lehetőség, de a

hálózsákjaink megvédtek minket az éjszakai dermesztő fagytól. Reggelre a víz csonttá fagyott a palackban.

 

Gorak Shep neve egyet jelent a kényelmet nyújtó fogadók utolsó lehetőségével. Innentől kezdve má a természet az úr, nincs tovább civilizáció. Az Everest alaptábora jelenti a következő állomást, de itt csak a tavaszi és őszi szezonban van élet. Gorak Shepből vezet fel az út az 5550 m magas Kala Patharra, ahonnan egyáltalában rálátni a „Föld Istenasszonya” csúcsára. Itt láttuk meg mi is sok idő után a Sagharmatha vagy Csomolungma, avagy Mount Everest csúcsát. Sokszor elképzeltem a látványt, de az emberi képzelet igen hitvány a valósághoz képest. A fagyasztóan hideg szél azonban nem kedvezett a bámészkodásnak, hamar búcsút intettünk a látványnak. Éreztük azért, hogy valami nagy dolog végére értünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 




A "HEGY " és az Everest alaptáborában

 

Másnap egyedül vágtam neki az alaptábor felé vezető útnak, a többiek nem akartak tovább ebben a magasságban maradni, elindultak lefelé. Jó pár óra eltelt, mire elértem az alaptábort, ahol a zászlókon és az emlékművön kívül most nem volt senki. Hálát adva és megköszönve a Jóistennek a segítséget, elindultam visszafelé. Egy kőhullásos szakaszt követően reméltem, hogy ma találkozom a többiekkel Lobuchéban. Bizony már vártak, mindenki jól volt. Sajnos rossz híreket kaptunk az időjárásról így az eredeti tervben szereplő Gokyo csúcs elérését töröltük.

 

Két nap múlva Namchéba voltunk, majd egy hétig Luklában rekedtünk a rossz idő miatt. Négy napig repülő sem járt, majd a feltorlódott expedíciók és utasok elszállítása következett. Egy hét után lejutottunk Katmanduba, ahol 25 fokos meleg várt minket. A hatalmas és szövevényes bazár aztán kiürítette a pénztárcáinkat, de nem bántuk, mert csodaszép dolgok kerültek a zsákok mélyére. Huszonöt nap távollét után érkeztünk haza, jóleső érzéssel, mert a hósipkás álmom valóra vált és újból itthon vagyok a családommal, barátaimmal, akik elnézőek a folyamatos álmodozásaimmal szemben Köszönöm Nekik.

 

Budapest, 2013. november 27.

Rovó András

 

Egy példakép Pest megyéből – Rovó András

 

Rovó András évtizedek óta Pest megye sportéletének meghatározó alakja. A 80-as évek elején az Olimpiai Ötpróba rendezvényeken kezdte pályafutását előbb résztvevőként, majd társadalmi aktivistaként, szervezőként. A Pest Megyei Futóklubban futó és a szervezői stáb tagja volt. Később a Budai járás sportszervezője lett.

 

1985-től tíz éven keresztül a Pest Megyei Tenisz Szövetség főtitkára. Vízitúra szervezőként és vezetőként több mint húsz éve viszi a túrázókat Magyarország és a környező országok folyóira, vizeire.

 

Aktívan részt vesz a Duna Régió Víziturisztikai Szövetség munkájában, amely a magyar vízi turizmus fellendítésén fáradozik. Számtalan országos sportrendezvény, futóverseny, sportnap, csapatépítő tréning szervezője.

 

Tapasztalatával, példamutató sportszeretetével tíz éve elnökségi tagként is segíti a Pest Megyei Szabadidősport Szövetséget. Egyik vezető szervezője a szervezet kiemelt szabadidősport rendezvényeinek is.

 

Amatőr vadvízi evezős és hegymászó. A szomszédos országok vadvizei mellett kipróbálta ügyességét Korzika folyóin is. Több alpesi négyezresen volt már. Feljutott a Mont Blanc csúcsára is. Társaival nemrégen Nepálban túráztak a Mount Everest alaptáboráig és feljutott az 5550 m magas Kala Pathar tetejére is.

Örök optimista, nem mond le egyetlen tervéről sem.

 

Jezerniczky Attila

ügyveztő elnök

PEMESZ

Utoljára frissítve: 2013-12-03 10:01:14

További híreink
Karácsony és félelem
Bár többen mondták,hogy ezzel a témával nem most kell foglalkozni,én mégis azt mondom: de igen, most kell.
2013-12-26 10:31:19, Hírek, Sport Bővebben
Először rajtol a Pest Megyei Téli Műfüves Nagypályás-bajnokság
A csapatok téli felkészülését megkönnyítendő első alkalommal írja ki az MLSZ Pest Megyei Igazgatósága nagypályás műfüves bajnokságát.
2013-12-10 14:25:31, Hírek, Sport Bővebben
Mikulás kupát rendeztek Szentendrén
Ki a legjobb a megyében? III. Pest Megyei Kispályás Teremfoci Labdarúgó Bajnokság
2013-12-05 12:48:48, Hírek, Sport Bővebben

Hozzászólások

Oldal tetejére